Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom
Egy zöld bambuszliget, egy hideg és csendes tófelszín, egy magányos hold, egy gomolygó felhő: mindezek Ázsia csodákkal és melegséggel teli szellemének érzéseit idézik fel. „A szél ritmikusan játszik az ágak között, egy fiatal bambuszliget táncol A szél elment, hogy többé sose térjen vissza Azúrkék ég, felhők kedvesek és szelídek” Ebben a szelídségben, ebben a mélységes nyugalomban a zen, a tökéletesen szép szív illata és képei lengedeznek. A szél ritmikusan játszik az ágak között, egy fiatal bambuszliget táncol A szél elment, hogy többé sose térjen vissza Azúrkék ég, felhők kedvesek és szelídek Egy hattyú repül az őszi tó mellett Kristályos víz, álomszerűen nyugodt A hold a magasból lebeg A hattyú árnyéka eltűnik a messzeségben A szél ezer éve szabad A bambuszliget csendben áll A kristályos tó nem őrzi az árnyékot Ha egyszer elmúlik, a hattyú soha többé nem tér vissza. Jaj, oly nyugtalan az alkony, oly magasztos Ázsia szelleme Ezer éve, ezer éve mozdulatlan mint a drága hímzett selyem. Việt Nam, Việt Nam, a hangok, melyeket hallottam, amikor erre a világra jöttem Việt Nam, a két szó ajkamon Việt Nam, hazám. Việt Nam a neve Việt Nam, az utolsó két szavam, amikor elválok ettől a Földtől Việt Nam, itt a szépség földje Việt Nam elhozza a folyók és hegyek örök szabadságát, igazságosságát és könyörületét. Việt Nam nem követel csontot és vért Việt Nam testvéri szeretetre hív Việt Nam tartós békét és boldogságot épít Việt Nam, a jövő felé vezető úton szent láng világítja meg a földgolyót Việt Nam esküszik a világ fenntartására. A szeretet a fegyver A szeretet több tízezer helyre tér vissza Việt Nam, a hang, amely az emberiségen belül a szeretetet ápolja Việt Nam, Việt Nam Việt Nam, hazám fényesen ragyog Việt Nam, Việt Nam, Việt Nam örökké. „A szépség gyakran balsorssal jár; A költő haja előbb őszül meg, mint másoké! A szépnek és a tehetségesnek ősidők óta gyakran sok nyomorúságot és téves ítéletet kellett elviselnie. Így jártak a költők és a szentek is, mivel a világi emberek többnyire képtelenek felismerni a magasan fejlett lelkek belső eleganciáját és jóságát. „Jaj! Jaj! Buddha oltáránál illatos füstölőt gyújtottam meg tisztelettel És imádkoztam Amitabha Buddhához, hogy vigye a jószívűeket a Nyugati Földre...” Egy idegen földön találkoztam veled néhány évvel ezelőtt. Apáca köntösöd, fakóbarna színű, Mind a világi élet, mind a lemondás bizonytalan. Önfejű személyiséggel születtél, Női alakban, ellentmondást kiállva. Nosztalgiával olvastam a régi verset - Egy vidám sor itt, egy panaszos sor ott. Minden csiszolt mondat Még csendesen tükrözi kecsességed és eleganciád. Mikor eltávoztál, ki sírt és ki örült? Kinek tudtad megmagyarázni a tévedéseket és a zűrzavart? Imádkozz a Három Ékszerhez a magas lakhelyen A Felébredt Lélek meneküljön meg a bánat világából! A szépség gyakran balsorssal jár; A költő haja előbb őszül meg, mint másoké! Jaj! Jaj! Buddha oltáránál illatos füstölőt gyújtottam tisztelettel És imádkoztam Amitábha Buddhához, hogy a jószívűeket a Nyugati Földre vigye... Namo Buddha (Megvilágosodott Mester) Namo Dharma (Igazság Tanítás) Namo Szangha (Szent Gyülekezet) Namo Quan Yin Bodhiszattva Mahaszattva! Hogy elvigye a jószívűeket a Nyugati Földre... Mikor a szerelem még fiatal, a világ rózsaszínben pompázik; a hónapok és a napok tele vannak álmokkal és virágokkal, a szavak olyanok, mint a zene, és ezen a földi birodalmon úgy tűnik, hogy csak két túláradó szív van a holdfényes égbolt alatt, tele csodálatos csillagokkal. Ha a szerelem már nem létezne Ez lenne a halál birodalma. Ez lenne a Halál birodalma. Lelkünk úgy érezné, kimerült, Nincs hová fordulnunk. Kedvesem, folytasd ezt a szép álmot, Ártatlan, mint a gyermekkorunk. Suttogjunk gyengéden, oly illatos szavakkal, mint az orchidea. Nincs több búcsú a kertben késő este. Csak szerelmünk suttogása És kezed, mely az enyémet melengeti, Mintha a régmúlt egy lenne a mával - egy örök altatódal. Együtt utazunk egy csodálatos paradicsomba. Együtt, örökre elragadtatva leszünk...